Boldogság, te kedves lány,
megleptél egy szép estén.
kedvesem hozzám hajolt,
édes volt ajkán a csók!
Édesebb ajkán a szó,
s tudtam, élni miért jó!
Míg két szemének fényébe merültem,
mindazt, mi tegnap volt, feledtem.
Jó lenne szüntelen csüngeni
ajkán, szaván, szemén, szeretni,
s nem lenne más, csak Ő meg Én!
(Takács Annamária)