Igézve álltam soká csöndesen,
És percek mentek, ezreivel jöttek,
Egyszer csak megfogtad kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És érzem, szívemben visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire Szeretlek!
(Tóth Árpád)